A csendes ember itt élt köztetek,   De rá sosem, sosem figyeltetek,   A világról véleménye volt,   De megtanították, hát hallgatott.      A csendes ember nem kell senkinek,   Ha szeret is, nem mond szépeket,   A csendes ember nem jó társaság,   Ha megszólal, minden szava vág.   A csendes ember.      Jól van, jól van - mondta -, okosok,   Tudom, ti mindent elõre láttatok,   Istenem, de akkor ki tévedett?   A csendes ember magában nevetett.      A csendes ember hosszú útra megy,   Találkozásunk a néma völgyben lesz.   Te nem kérdezel, és én hallgatok,   Úgy érzem, hogy megbolondulok.      A csendes ember némán morgodott,   Hiába hajolsz fölém, nem hallhatok.   Így múltak el utolsó napjai,   A fájdalomról nem voltak szavai.      A csendes embert márt megérteném,   Mindent átbeszélnénk, ó, hogy szeretném!   Fájdalmasan hiányozni fogsz,Édesapám, veled maradok.   A csendes ember hosszú útra ment,   Találkozásunk a néma völgyben lesz.   Te nem kérdezel, és én hallgatok,   Úgy érzem, hogy megbolondulok.   Megbolondulok!