Kölcsey Ferenc: HimnuszIsten! áldd-meg a' MagyartJó kedvvel, bõséggel;Nyújts feléje védõ kart;Ha küzd ellenséggel;Bal sors a' kit régen tép,Hozz rá víg esztendõt,Megbünhödte már e' népA' múltat s jövendõt!Õseinket felhozádKárpát szent bérczére,Általad nyert szép hazátBendeguznak vére;'S merre zúgnak habjaiTiszának, Dunának,Árpád' hõs magzatjaiFelvirágozának.Érttünk Kunság' mezejinÉrt kalászt lengettél,Tokaj szõlõvesszejinNektárt csepegtettél.Zászlónk' gyakran plántáládVad Török' sánczára,'S nyögte Mátyás' bús hadátBécsnek büszke vára.Hajh, de bûneink miattGyúlt harag kebledben,S elsújtád villámidatDörgõ fellegedben;Most rabló Mongol' nyilátZúgattad felettünk,Majd Töröktõl rabigátVállainkra vettünk.Hányszor zengett ajkainOzmán' vad' népénekVert hadunk' csonthalmainGyõzedelmi ének!Hányszor támadt tenn fiad,Szép Hazám' kebledre;'S lettél magzatod miattMagzatod' hamvvedre!Bújt az Üldözött, s' feléKard nyúl barlangjában;Szerte nézett, s' nem leléHonját a' hazában;Bérczre hág és völgybe száll,Bú 's kétség mellette,Vérözön lábainál,'S lángtenger felette.Vár állott, most kõhalom;Kedv 's öröm röpkedtek,Halálhörgés, siralomZajlik már helyettek;'S ah, szabadság nem virúlA' holtnak vérébõl,Kínzó rabság' könnye húllÁrvánk' hõ szemébõl.Szánd-meg Isten! a' MagyartKit vészek hányának,Nyujts feléje védõ kartTengerén kínjának;Bal sors a' kit régen tép,Hozz rá víg esztendõt,Megbünhödte már e' népA' múltat 's jövendõt!Sent by Carlos André Pereira da Silva Branco