Nem elég a napfény,
már túl kevés a hold
mondd, hol van
Bújj csak el, én mindig látlak
Fuss csak el, én így
Fénylett az ég
Mikor szólt egy hang az éjben
Halkan mesélt
Szava könnye
Az éj leszáll és ránk teríti súlyos, hûvös szárnyát
A fák
Éjfél múlt épp,
az ágyad mellé lépek,
a szél halkan jár,
te régen
Képzeletben még
jók vagyunk, mint rég
álmainkban még
minden, minden sz�
Minden vágyad, minden álmod
Csak egy karnyújtásra van
Holnap minden régi
Elfelejtett szép emlék
Egy el nem mondott szó
Egy érzés mi fogva
Ülj most mellém kedves,
És kérlek, hallgass kicsit rám:
Az álmunk véget
Fázva lépkedek az úton, át a városon,
lassan esni kezd a
Hideg éjszakákon át fagyos jégbörtönben éltem,
Hol még a fénysugár
Túl hosszú a csend
De bármit is rejt
Senki el nem mondja
Mit
Szél hoz egy bús dalt
Messze a tengerrõl
án egy emlékbõl tér
Éjszakák, egy régen várt álomként ránk talált
Mint szédülten örvény
Látlak-e még, a távolság
Nagy fátyolként terül rám és rád
Látlak-e
» More on Crystal